Olyan jó lenne néha elmenni...valahova messzire, ahol senki sem talál rám, senki sem zavar, csak én vagyok.
Kilépni a zűrös, fárasztó mindennapi életből egy csendes helyre, ahol át tudok gondolni a mindent.
Vissza tudok emlékezni minden egyes tettemre, és mérlegelni, hogy mit tettem rosszul, mit kellene másképp csinálni, hogy meg tudjak változni jó irányba. Hogy ne egy idegesítő személy legyek mások szemében, hogy jobb ember legyek, akit szeretnek, és nem megvetnek.
Elmenni oda, ahol önmagammal nyitok vitát dolgokról, és önmagammal kell megegyezni, megbékélni....
Csak lelépni, mindent magam mögött hagyni, csak egy kicsit...
Csak egy kis időre, hogy kisírhassam magam a régebbi sérelmek miatt, amelyeket eddig mosoly mögé rejtettem.
Hogy aztán újból fel tudjak állni, újra erőre kapni, hogy kibírjam azt, ami vár rám...a következő pofonokat a élettől...
Olyan jó lenne néha ezt mind megtenni....
(~saját)